Ritka az ilyen sorozat, mikor folyamatosan, több napon át sikerül 40 db feletti halfogásokat produkálni. Persze, mint ez esetekben, sügérből megoldható a dolog, de mégis örömmel tölt el egy olyan horgászat, ahol folyamatosak a kapások, pláne ha azt még csukák is színesítik.
Az ébresztőt most már kicsit arréb toltam, a szokásos hajnali 4 óra helyett inkább a 6:10-et választottam. A hajnali idő cudarodik is, valamint a horgászat is csak 7 óra után megengedett. Szokásos reggeli készülődési teendőimet hamar elvégeztem. Kocsi ki, csónak/ utánfutó kocsira rá. Épp a zárral bajlódtam, mikor Tibi kocsija duruzsolt halkan a hajnali párás utca csendjében. Mit ád Isten, időben jött. Újabban már sikerül neki, és ébresztenem sem kell J
A tegnap megfogant ördögi tervet készültünk megvalósítani. Csónakkal ugyan, és tüskéshátú halakra vadászva, de mégsem a Vág folyóra és süllőzés céljával nyomultunk az aszfaltcsíkon...Sügeret szerettünk volna fogni, méghozzá csónakból. A tegnapi nap sikerein felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy a nagyja a megközelíthetetlen helyeken van, és hogy mennyire nem így volt...az néha már-már hihetetlen.
Megérkezvén a felszálló hajnali párában egy kék kocsi sziluettje villant elő...remélem nem előzött meg valaki bennünket! Mint később kiderült nem, de a kocsi gazdája sem volt sehol, hálistennek. Kevés motyónk volt ma, így két fordulóból bepakoltuk a csónakot és hasíthattuk is a kristálytiszta folyó habjait. Ott kezdtünk, ahol tegnap abbahagytam a pecát. Már az első pár dobásra sikerült apró sügereket fognom, így a nullázás lehellete elillant a fejem felől, Tibi azonban a csukás cuccot élesítette be, majd vészhelyzetben sügerezik, gondolta ő. Reméltem, hogy a közhorgászok által nem látogatott helyeken, mélyen az erdőben majd óriás sügérekkel hoz össze a sors, de sajnos nem hogy óriás sügér, de aprók sem voltak, csukáknak pedig se híre se hamva. A meder itt egyenletes, nagyjából két és fél méter mély, de még itt is láttuk a mederfenéket, annyira letisztul a víz, mondjuk november közepén nem is csoda. Szerettünk volna a közeli hídig eljutni, de sajnos a bedőlt fák egy helyen olyannyira megszaporodtak, hogy képteéenség volt csónakkal keresztüljutni rajtuk, így hát visszafordultunk és megpróbálkoztunk az elleniránnyal. A tegnapi helyeket végigdobálva megtaláltuk az eddig be nem csapott sügereket is. Időközben feltámadt a szél, és valahonnan két spori is feltűnt. Klasszikus, masszív csukás botokkal és talán 35gr-os Effzetekkel fegyverezték fel magukat. Annak rendje és módja szerint meg is szórták a 60-70 centis szakaszokat, nem szaroztak...Mi pedig egy bokor elé szépen beparkoltunk, és ritmusra szedtük a sügérbanda tagjait, rájuk találtunk. Nem voltak ugyan nagyon, de aggresszív kapásaik, és méretüket meghazudtoló kitartásuk szórakoztatott bennünket. Tibi komám a sporik melletti fasorból kipecázott egy csuka ifjoncot is, így az ő nullája is elszállni látszott, a szívéről lezúdulő kő hangját még hallottam is. Míg mi szórakoztunk, a parti legények már ferde szemmel néztek ránk, holott talán 10 perce sem dobáltak. Majd Tibi ismét visszaváltott sügérre, jómagam pedig a sügértanya melletti fából szájonvágtam egy nagyjából 60-as forma csukát, aki a csónak melletti kivételkor kereket oldott. Ekkor egy csattanást hallottam a partról...Mint utóbb kiderült, nem az öröm hangszikrája volt. Tibi épp akkor nézett feléjük, mikor a parti társaság egyik tagja csapja földhöz az azóta is száraz merítőt. Ez a pillanat pedig egybeesett az én csukám megakasztásával. Feltehetőleg mi hatottunk a fiúkra ily‘ ingerlően. Ahogy jöttek, úgy fordultak is sarkon és távoztak is. Szeretem az ilyen horgászokat, akik nem gondolkodnak, ezáltal a halak társadalmára sem jelentenek nagy veszélyt...
A széllel dacolva haladtunk egyre beljebb, immár az erdő másik irányába nagyjából 1 km-t. Innentől a szélre bízva magunkat, próbáltuk megtalálni a bokrokban és bedőlt fasorokban állomásozó csuka, illetve sügérsereget. Jobbnál jobb helyeket találtunk, és vettünk is kezelésbe, de pár véletlen sügéren kívül nem sok halat adtak. Sügérbanda nem volt, csukák pedig mégúgysem. Talán még nem jött el az ebédidő, vagy meglehet, hogy túl mély a víz? A már említett sügércsapat is egy sekélyebb, naposabb részen tartózkodott, de sajnos közel-távol csak az az egy partszakasz ilyen, máshol az árnyék az úr.
Az ébresztőt most már kicsit arréb toltam, a szokásos hajnali 4 óra helyett inkább a 6:10-et választottam. A hajnali idő cudarodik is, valamint a horgászat is csak 7 óra után megengedett. Szokásos reggeli készülődési teendőimet hamar elvégeztem. Kocsi ki, csónak/ utánfutó kocsira rá. Épp a zárral bajlódtam, mikor Tibi kocsija duruzsolt halkan a hajnali párás utca csendjében. Mit ád Isten, időben jött. Újabban már sikerül neki, és ébresztenem sem kell J
A tegnap megfogant ördögi tervet készültünk megvalósítani. Csónakkal ugyan, és tüskéshátú halakra vadászva, de mégsem a Vág folyóra és süllőzés céljával nyomultunk az aszfaltcsíkon...Sügeret szerettünk volna fogni, méghozzá csónakból. A tegnapi nap sikerein felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy a nagyja a megközelíthetetlen helyeken van, és hogy mennyire nem így volt...az néha már-már hihetetlen.
Megérkezvén a felszálló hajnali párában egy kék kocsi sziluettje villant elő...remélem nem előzött meg valaki bennünket! Mint később kiderült nem, de a kocsi gazdája sem volt sehol, hálistennek. Kevés motyónk volt ma, így két fordulóból bepakoltuk a csónakot és hasíthattuk is a kristálytiszta folyó habjait. Ott kezdtünk, ahol tegnap abbahagytam a pecát. Már az első pár dobásra sikerült apró sügereket fognom, így a nullázás lehellete elillant a fejem felől, Tibi azonban a csukás cuccot élesítette be, majd vészhelyzetben sügerezik, gondolta ő. Reméltem, hogy a közhorgászok által nem látogatott helyeken, mélyen az erdőben majd óriás sügérekkel hoz össze a sors, de sajnos nem hogy óriás sügér, de aprók sem voltak, csukáknak pedig se híre se hamva. A meder itt egyenletes, nagyjából két és fél méter mély, de még itt is láttuk a mederfenéket, annyira letisztul a víz, mondjuk november közepén nem is csoda. Szerettünk volna a közeli hídig eljutni, de sajnos a bedőlt fák egy helyen olyannyira megszaporodtak, hogy képteéenség volt csónakkal keresztüljutni rajtuk, így hát visszafordultunk és megpróbálkoztunk az elleniránnyal. A tegnapi helyeket végigdobálva megtaláltuk az eddig be nem csapott sügereket is. Időközben feltámadt a szél, és valahonnan két spori is feltűnt. Klasszikus, masszív csukás botokkal és talán 35gr-os Effzetekkel fegyverezték fel magukat. Annak rendje és módja szerint meg is szórták a 60-70 centis szakaszokat, nem szaroztak...Mi pedig egy bokor elé szépen beparkoltunk, és ritmusra szedtük a sügérbanda tagjait, rájuk találtunk. Nem voltak ugyan nagyon, de aggresszív kapásaik, és méretüket meghazudtoló kitartásuk szórakoztatott bennünket. Tibi komám a sporik melletti fasorból kipecázott egy csuka ifjoncot is, így az ő nullája is elszállni látszott, a szívéről lezúdulő kő hangját még hallottam is. Míg mi szórakoztunk, a parti legények már ferde szemmel néztek ránk, holott talán 10 perce sem dobáltak. Majd Tibi ismét visszaváltott sügérre, jómagam pedig a sügértanya melletti fából szájonvágtam egy nagyjából 60-as forma csukát, aki a csónak melletti kivételkor kereket oldott. Ekkor egy csattanást hallottam a partról...Mint utóbb kiderült, nem az öröm hangszikrája volt. Tibi épp akkor nézett feléjük, mikor a parti társaság egyik tagja csapja földhöz az azóta is száraz merítőt. Ez a pillanat pedig egybeesett az én csukám megakasztásával. Feltehetőleg mi hatottunk a fiúkra ily‘ ingerlően. Ahogy jöttek, úgy fordultak is sarkon és távoztak is. Szeretem az ilyen horgászokat, akik nem gondolkodnak, ezáltal a halak társadalmára sem jelentenek nagy veszélyt...
A széllel dacolva haladtunk egyre beljebb, immár az erdő másik irányába nagyjából 1 km-t. Innentől a szélre bízva magunkat, próbáltuk megtalálni a bokrokban és bedőlt fasorokban állomásozó csuka, illetve sügérsereget. Jobbnál jobb helyeket találtunk, és vettünk is kezelésbe, de pár véletlen sügéren kívül nem sok halat adtak. Sügérbanda nem volt, csukák pedig mégúgysem. Talán még nem jött el az ebédidő, vagy meglehet, hogy túl mély a víz? A már említett sügércsapat is egy sekélyebb, naposabb részen tartózkodott, de sajnos közel-távol csak az az egy partszakasz ilyen, máshol az árnyék az úr.
Úgy gondoltuk, hogy a szél keblére bízzuk magunkat, és „csorgás“ közben pedig dobáljuk a fákat, nem kötünk ki sehol, lesz ami lesz. Ötletnek nem volt rossz, mivel az első tisztás/fás keverékű helyen koppant kezemben a bot. Válaszoltam is rá, ahogy az 1-9 gr-os bottól tellett. Reméltem, hogy egy jobb sügér verte le az újdonsült gumiszerzeményemet, de helyette egy szépen színezett csukagyerek volt a tettes. Méretéhez és a vízhmérséklethez képest ő is jól küzdött, élvezetes volt. Gyors fotó, és mehetett útjára. Tibi fejében megszületett a gondolat, hogy talán nem a felszíni vízrétegben kéne kanalazni, hisz az eddigi 3 csukánkat és a sügereket is gumival fogtuk. Követekező dobáskor hagyta is mélyebbre süllyedni, és láss csodát... Koppant is az Orcla, görbült a Powermesh, csak a féksírás maradt el. Az enyémhez hasonló csukakölök volt a tettes. Róla csak egy ugrós fotó készült. Megvannak... Én is ismét dobásra lendítettem a pálcám, az előző fogásom helyétől pár méterre landolt a gumi. Süllyedéskor ismét az előző koppanás, majd egy oldalazó, gyors kitörés következett. Megint egy jó erőben lévő apró krokodil volt az érdeklődő. Talán most jött el az ebédidő, vagy a némileg leengedett csalik voltak a nyerők? Lehet, hogy mindkettő egyszerre.
Továbbálva próbáltunk az előző helyhez hasonlókat keresni, találtunk is, de a siker immár elmaradt. Vagy csak az az egy tisztás kedvezett a halaknak, vagy már kicsengettek a menzáról, és lejárt a szünet, ezt egyelőre nem sikerült kideríteni. Lassan a szél is visszafújt bennünket a kiindulási ponthoz. A sügérbanda helyén már csak két apróságot találtunk, már nem érdekeltük a fiúkat. Nem is baj, lassan indulni kéne. Szöszmötölés közben a szél továbbfújt bennünket a „kikötőnktől“. Egy szimpatikusnak tűnő, vonzó bedőlt ághoz közeledtünk, amelynek a szélén egy szép fűcsomó nőtt. Még egy dobás belefér, gondoltam, talán lakja valaki a füves kertecskét... Lakta is. Megintcsak koppanós válasz érkezett a kérdően emelgetett gumihalamra. Valamivel nagyobbacska, majdnem méretes csuka volt a mai utolsó jelentkező. Pár fotót megérdemelt ő is, és eredhetett vissza kertészkedni.
Úgy éreztük, hogy teljes mértékben kielégítettük vágyainkat. Elégedetten csomagoltunk, és örültünk annak, hogy a sügerek ismét szép számban jelentkeztek, és a várt csukák sem maradtak el. Mégha kicsik is voltak, nekünk örömet okoztak ismét :)