Hajnali ködpárába borult az utca. Még a közeli udvar vezére, a tarajos sem kezdte meg hajnali énekét, de ébresztőm már elutasítást nem tűrő hangon visít bele a koromsötét szoba megtörhetetlennek hitt csendjébe.
Vállamról lesöpröm az álommanó ottfelejtett zsákját, és készülődni kezdek. Nem sok kedvem van hozzá, de általában ezek a kedvetlennek induló horgászatok hozzák meg (hozták meg az utóbbi időben) a legkellemesebb élményeket, nosza, talán ma is így lesz.
Tibi 6-ra érkezik, legalábbis remélem. Hosszú idő óta nem voltunk már együtt pecázni, épp ezért a helyválasztást nagyon gondosan kellett kivitelezni. Barátom már hetek óta nem volt víznél, én pedig a tegnapi nullázást nem szerettem volna egy újabbal megfejelni. Mire megérkezett, már indulásra készen vártam. Csónak felfújva, utánfutó felcsatolva, indulhatunk.
A kikötőben egy spori már javában űzte az ipart, a rádiójából pedig megcsodálhattuk Kis-Grófó legújabb művét… talán máshogy is indulhatott volna a reggel, de így legalább gyorsabban pakoltunk, és olyan sebességgel hagytuk el a helyszínt, hogy az egy hasmenéses zsiráfnak is a becsületére vált volna. A sporitól azért pár másodperc alatt még sikerült megtudnunk, hogy ő csak nagy csukára horgászik csak nagy kishallal, és a nagycsuka mennyire ízletes, főleg így télvíz elején. Egészségedre.
Az idei alacsony vízállásban bíztunk. A folyó sodrása minimális volt, és a mélyebb gödrök szerepe is felértékelődött, nem úgy, mint a tavalyi esztendőben. Első beállónak egy 5,5 – 3,2 méter átlagmélységű visszaforgót választottunk, melynek az oldalán macskáztunk le, gondolván, hogy a törés széle tartogat meglepetést a számunkra. Hát nem tartogatott… pontosabban nem a széle, hanem a gödör legmélyebb pontja. Igyekeztünk a kb. 25 méter hosszúságú mélyedés minden részét a lehető legjobban megpecázni. Ebben nagy segítséget nyújtott a folyó, és annak sodrása. Minden nagyobb gond nélkül használhattunk 5-6-7 gramos jigfejeket is akár ilyen (jelen állás szerint) komolyabb mélységeknél, ezáltal a kisebb csalik is szóba kerülhettek.
Vállamról lesöpröm az álommanó ottfelejtett zsákját, és készülődni kezdek. Nem sok kedvem van hozzá, de általában ezek a kedvetlennek induló horgászatok hozzák meg (hozták meg az utóbbi időben) a legkellemesebb élményeket, nosza, talán ma is így lesz.
Tibi 6-ra érkezik, legalábbis remélem. Hosszú idő óta nem voltunk már együtt pecázni, épp ezért a helyválasztást nagyon gondosan kellett kivitelezni. Barátom már hetek óta nem volt víznél, én pedig a tegnapi nullázást nem szerettem volna egy újabbal megfejelni. Mire megérkezett, már indulásra készen vártam. Csónak felfújva, utánfutó felcsatolva, indulhatunk.
A kikötőben egy spori már javában űzte az ipart, a rádiójából pedig megcsodálhattuk Kis-Grófó legújabb művét… talán máshogy is indulhatott volna a reggel, de így legalább gyorsabban pakoltunk, és olyan sebességgel hagytuk el a helyszínt, hogy az egy hasmenéses zsiráfnak is a becsületére vált volna. A sporitól azért pár másodperc alatt még sikerült megtudnunk, hogy ő csak nagy csukára horgászik csak nagy kishallal, és a nagycsuka mennyire ízletes, főleg így télvíz elején. Egészségedre.
Az idei alacsony vízállásban bíztunk. A folyó sodrása minimális volt, és a mélyebb gödrök szerepe is felértékelődött, nem úgy, mint a tavalyi esztendőben. Első beállónak egy 5,5 – 3,2 méter átlagmélységű visszaforgót választottunk, melynek az oldalán macskáztunk le, gondolván, hogy a törés széle tartogat meglepetést a számunkra. Hát nem tartogatott… pontosabban nem a széle, hanem a gödör legmélyebb pontja. Igyekeztünk a kb. 25 méter hosszúságú mélyedés minden részét a lehető legjobban megpecázni. Ebben nagy segítséget nyújtott a folyó, és annak sodrása. Minden nagyobb gond nélkül használhattunk 5-6-7 gramos jigfejeket is akár ilyen (jelen állás szerint) komolyabb mélységeknél, ezáltal a kisebb csalik is szóba kerülhettek.
A csónak fölé dobálva folyamatosan kopogtattuk a meder alját, lépésről lépésre mindegy egyes követ. Itt már sokat nem kellett várni az első kapásra. Közvetlen a csónak mellett jelentkezett egy apró, talán tavalyi kisnemes. Számunkra a kishal is örömet tud okozni, nem csupán magáért a fogásért, hanem azért is, hogy lássuk, az utánpótlás sem reménytelen, és talán van még a halaknak jövője, a természet igyekszik minden káros hatás ellenére is fenntartani az egészséges egyensúlyt.
Az apró nemest még több társa és három kisebb kősüllő is követte. A halak átlagmérete 30-40 centi volt, de könnyű szerelésünknek köszönhetően a kapások így is élményszámba mentek. Az idei kedvenc botom a Daiwa Procaster ismét főszerepet kapott a mai horgászatban is. Ideális csónakos hosszának (2,10m) köszönhetően kényelmesen tudtam pecázni még annak ellenére is, hogy rövidke csónakunkban ketten voltunk. A finomabb, 5-20 grammos dobósúly pedig lehetővé tette a vékonyabb (0,08mm) zsinórral és kisebb csalikkal történő horgászatot, amelynek a mai horgászatban mint kiderült meglehetősen nagy szerep jutott.
Talán 2-2,5 órát is eltöltöttünk ezen a helyen, miután úgy éreztük, ideje tovább állni. Tibi még egyet könnyíteni szeretett volna magán, ezért az addigra már bedobott szerelését átadta. „Tekerd ki addig”. Hát kitekertem. Talán kettőt emeltem a csalin, mikor éles koppanással valaki odalentről kikérte magának ezt a kora reggeli betolakodó zavarását. Egy kilós forma süllőgyerek volt a tettes… Mondanom sem kell, a csónakban néhány percig néma csend uralkodott el, majd ezt én törtem meg egy hangos röhögéssel. Tibi egy ideig nem is szólt hozzám :)
Az apró nemest még több társa és három kisebb kősüllő is követte. A halak átlagmérete 30-40 centi volt, de könnyű szerelésünknek köszönhetően a kapások így is élményszámba mentek. Az idei kedvenc botom a Daiwa Procaster ismét főszerepet kapott a mai horgászatban is. Ideális csónakos hosszának (2,10m) köszönhetően kényelmesen tudtam pecázni még annak ellenére is, hogy rövidke csónakunkban ketten voltunk. A finomabb, 5-20 grammos dobósúly pedig lehetővé tette a vékonyabb (0,08mm) zsinórral és kisebb csalikkal történő horgászatot, amelynek a mai horgászatban mint kiderült meglehetősen nagy szerep jutott.
Talán 2-2,5 órát is eltöltöttünk ezen a helyen, miután úgy éreztük, ideje tovább állni. Tibi még egyet könnyíteni szeretett volna magán, ezért az addigra már bedobott szerelését átadta. „Tekerd ki addig”. Hát kitekertem. Talán kettőt emeltem a csalin, mikor éles koppanással valaki odalentről kikérte magának ezt a kora reggeli betolakodó zavarását. Egy kilós forma süllőgyerek volt a tettes… Mondanom sem kell, a csónakban néhány percig néma csend uralkodott el, majd ezt én törtem meg egy hangos röhögéssel. Tibi egy ideig nem is szólt hozzám :)
Továbbálltunk egy olyan helyre, ami két évvel ezelőtt nagy hatást gyakorolt ránk. Az akkori vízállás a környék szinte összes süllőjét az ottani gödörbe sodorta, és sikerült pár emlékezetes horgászatot megejtenünk. Talán most is hasonló élményekben lehet részünk, megpróbáljuk. Meglepetésünkre az általában teltház jelleget öltő parton most csupán két pergetőhorgász ücsörgött és dobált a semmibe. Nem messze tőlük kötöttünk le, majd megebédeltünk. Közben figyeltük a srácokat, akiken a tudatosság halvány szikráját sem véltük felfedezni, de amellett a halak sem mutatkoztak megfelelően. Sebaj, talán sikerül pár kapást itt is kicsikarnunk.
Mire végeztünk az ebéddel, a sporik is tovább álltak, így legalább szabadon választhattunk a jobbnál jobb lehetőségek közül. Lehorgonyoztunk hát nem messze a közárástól, majd úgy gondoltuk, hogy fokozatosan közelebb és közelebb megyünk a gödör széléhez, így átfésüljük az egész szakaszt. Az első dobások egyikére akadt is jelentkező. Tibi D’Finjét törölte be egy nagyjából kétkilós jászkeszeg. Sorozatos ütéseim nekem is voltak, de nem akadt meg egy kapásom sem. Valószínűleg egy jászcsapatra találtunk, és apró szájukban az 1-es, 2-es méretű horgok nem férnek el, így csak püfölni tudják a csalit. Ez pár dobáson keresztül ment így, majd végre egy határozottab rávágásnak törölhettem oda. Balinkölyök volt, de még a nyári kondícióban, végre egy kicsivel komolyabb huza-vona következhetett. Tibinek is jött belőlük vagy három darab, miután jászék odébb álltak. Ezt tettük mi is, pár méterrel közelebb értünk a kőzáráshoz.
Mire végeztünk az ebéddel, a sporik is tovább álltak, így legalább szabadon választhattunk a jobbnál jobb lehetőségek közül. Lehorgonyoztunk hát nem messze a közárástól, majd úgy gondoltuk, hogy fokozatosan közelebb és közelebb megyünk a gödör széléhez, így átfésüljük az egész szakaszt. Az első dobások egyikére akadt is jelentkező. Tibi D’Finjét törölte be egy nagyjából kétkilós jászkeszeg. Sorozatos ütéseim nekem is voltak, de nem akadt meg egy kapásom sem. Valószínűleg egy jászcsapatra találtunk, és apró szájukban az 1-es, 2-es méretű horgok nem férnek el, így csak püfölni tudják a csalit. Ez pár dobáson keresztül ment így, majd végre egy határozottab rávágásnak törölhettem oda. Balinkölyök volt, de még a nyári kondícióban, végre egy kicsivel komolyabb huza-vona következhetett. Tibinek is jött belőlük vagy három darab, miután jászék odébb álltak. Ezt tettük mi is, pár méterrel közelebb értünk a kőzáráshoz.
A mai nap rossz már nem lehet, fogtunk 4 féle halat, és még csak nemrég múlt dél. Ideje lenne most már kicsivel növelni az átlagméretet. Következő dobásom a kőzárás lábánál landolt, majd a csali jópár másodpercig süllyedt a nagyjából 4,5 méteres mélységben, míg elérte a feneket. Az első elemelésre határozott, amolyan süllősen villámkoppintás érkezett. A bevágás ült, de a bot is karikában maradt. Végre egy jobb hal a horgon. Kisharcsára gyanakodtam, mivel a fenékhez ragasztotta magát a tettes. A víz a csónak alatt kristálytiszta volt, így szinte az egész fárasztást a víztükör alatt is végignézhettük. Gyönyörű, három kiló körüli egészséges süllő sziluettje sejlett át a vízen. A horog láthatóan jó helyen volt, így élveztük a fárasztás minden pillanatát, nem csupán fizikailag, de vizuálisan is. Mikor máskor maradt volna otthon GoPro kameránk, ha nem akkor, mikor csapvíz minőségben pecázhatunk… Nembaj, a halak kárpótoltak bennünket mindenért. Nyártól már egy vastagabb halmatrac is társunk a csónakban, így volt hová lefektetni ezt a csodálatos ragadozót, míg a fényképezéshez készen állt minden. Pár gyors fotó és búcsút is inthettünk egymásnak. Csodálatos volt látni azt, ahogy méltóságteljesen alámerül és komótos farokcsapássokkal eltűnik a mélyben. Még pár percig láttuk, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre úszik a biztonságot jelentő akadók felé. Az eddigi legszebb látvány volt… Talán mások is rákaphatnának ennek a varázslatos dolognak az ízére ahelyett, hogy magukat a halakat ízlelgetik.
Ezzel az akcióval koránt sem volt vége a napnak, talán a java még hátra is volt. Ismét akcióba küldtem a Daiwa egyik 2016-os üdvöskéjét, a 6cm-es D’Swimet. Két, három dobást követően ismét kopogtattak odalentről, de immáron nem nemes, hanem egy formás, 40 cm körüli köves volt a tettes pompás színezéssel. Tibi kicsit morgolódott, hogy már dobna ő is, nem csak fotósnak jött, ezért egy kicsit a továbbiakban hanyagoltuk is a képeket, és maradtunk a pecánál. Szinte minden dobásra volt kapásunk. Hol neki, hol nekem jutott egy-egy kisebb nemes vagy egy jobb köves. A mélyebb részre a kövesek álltak rá, a sekélyebb oldalon pedig tobzódtak a fogas süllők. Hét darab 40 cm körüli kövest sikerült erről a helyről fognom, emelett pár rontott kapásom is volt, és közben „imádtam” magam azért, hogy a kamerát otthon hagytam. (Azóta biztosítottam egy megfelelően stabil és kitűnő pozíciót az elektromotor tetején erre a célra, valószínűleg sosem lesz ilyen tiszta a víz többé…).
Eközben a parti srácok végig figyelték ténykedésünket, és minden jel arra utalt, hogy riasztották a helyi erőket, mivel jelentősen megsokasodott a horgászok száma a parton. Immár négyen álltak velünk szemben beélesített drop-shot szerelékeikkel. Mivel nem csípjük a tolakodást, hát odébbálltunk. Már egy ideje nem volt jelentkezőnk, remélhetőleg megbolygattuk a csapatot odalent, és az újonnan érkezők már csak a halak hűlt helyét találják majd. Eképp is történt. Amíg a közelben voltunk, nem láttunk halat fogni a pecások által, talán jobb is így mindenkinek.
Helyváltásunkat három horgász is élénken figyelte és követtek bennünket a parton is, pedig annyira csodás teremtmények mi sem vagyunk. Eltartott egy ideig, míg magunkra hagytak bennünket. Az idő alatt a rájuk jellemző bambasággal horgásztunk, imitálva az egészet. Mikor végre békénhagytak bennünket, elkezdhettünk ismét horgászni. Az első dobásom eredményes volt. Egy víz alatti kövezés mellé álltunk le, ami szinte minden esetben tart halat. Most is így volt. 1,5 kiló körüli süllőt varázsoltam elő a kövek mellől, majd Tibinek is volt három jó kapása is, amit nem tudott halra váltani sajnos. Kár értük.
Időközben már autók és csónakok is a helyszínre érkeztek, nem volt tovább maradásunk és inkább egy kevésbé frekventált helyet kerestünk. Búcsút intettünk a halaknak, remélve, hogy az eddiginél jobban vigyáznak majd magukra.
Helyváltásunkat három horgász is élénken figyelte és követtek bennünket a parton is, pedig annyira csodás teremtmények mi sem vagyunk. Eltartott egy ideig, míg magunkra hagytak bennünket. Az idő alatt a rájuk jellemző bambasággal horgásztunk, imitálva az egészet. Mikor végre békénhagytak bennünket, elkezdhettünk ismét horgászni. Az első dobásom eredményes volt. Egy víz alatti kövezés mellé álltunk le, ami szinte minden esetben tart halat. Most is így volt. 1,5 kiló körüli süllőt varázsoltam elő a kövek mellől, majd Tibinek is volt három jó kapása is, amit nem tudott halra váltani sajnos. Kár értük.
Időközben már autók és csónakok is a helyszínre érkeztek, nem volt tovább maradásunk és inkább egy kevésbé frekventált helyet kerestünk. Búcsút intettünk a halaknak, remélve, hogy az eddiginél jobban vigyáznak majd magukra.
Hamarosan közeledett a késő délután. Öt óra tájékán már alkonyodik, sietnünk kellett, már csak két óránk volt hátra a napból, de mivel ma szinte az összes beálló halat adott, így megpróbálkoztunk olyan helyekkel is, amelyeken eddig nem jártunk szerencsével. Az eddigi négy fajta fogott halunkat Tibi fejelte meg egy formás, 25 cm-es sügérrel. Én a balinjaim számát gyarapitottam és sikerült a sücik mennyiségét is növelni. Már tényleg csak a csuka,a domi és a harcsa hiányzott az itt megfogható ragadozók listájáról. A csukáról pár perccel később gondoskodtam J
A reggeli első helyek egyikén álltunk meg egy utolsó előttinek kikiáltott hely gyanánt. Gumihalam csak pár centire landolt a part előtt, igy nem is hagyhattam sokáig süllyedni, nehogy a folyó martalékává váljon a mai nap sokat megélt csalim. Kapást nem éreztem, csak az indításkor nem akart jönni a cucc. Remek, azért sikerült mégiscsak elakadnom… vagy mégse? Kisvártatva gyors kirohanás következett, majd oldalazó úszásba kezdett valaki odalent. Kabátba akasztott halnak véltem, de mint hamarosan kiderült nem az volt, csak a zsinór keveredett a hal köré. Fárasztás közben sikerült kikevernie magát, majd a felszínen is megmutatta magát a fennséges színben pompázó csúcsragadozó. Tibi rögtön méterest kiáltott, de annak ellenére, hogy a víz, mint tudjuk nagyít, nem látszott méteresnek, de első pillantásra egyéni rekordot mondtam én is. Jópár tiszteletkör után adta csak meg magát a hal, de így is szerencsém volt, mivel csak a 0,28-as fluoro előke volt köztem és a hal közt a közvetlen kapcsolat. A horog az orra hegyében ült, ennek köszönhettem hogy megfogtam. Mikor becsusszant a merítőbe, már láttam, hogy nem éri el az egyéni rekordomat (82cm), a víztükör tényleg csalóka, sokkal nagyobb halat vártunk, de ennek ellenére hálás voltam a folyónak és a jószerencsének is, hogy mellém állt, és egy ilyen csodás hallal zárhattam a napot.
A reggeli első helyek egyikén álltunk meg egy utolsó előttinek kikiáltott hely gyanánt. Gumihalam csak pár centire landolt a part előtt, igy nem is hagyhattam sokáig süllyedni, nehogy a folyó martalékává váljon a mai nap sokat megélt csalim. Kapást nem éreztem, csak az indításkor nem akart jönni a cucc. Remek, azért sikerült mégiscsak elakadnom… vagy mégse? Kisvártatva gyors kirohanás következett, majd oldalazó úszásba kezdett valaki odalent. Kabátba akasztott halnak véltem, de mint hamarosan kiderült nem az volt, csak a zsinór keveredett a hal köré. Fárasztás közben sikerült kikevernie magát, majd a felszínen is megmutatta magát a fennséges színben pompázó csúcsragadozó. Tibi rögtön méterest kiáltott, de annak ellenére, hogy a víz, mint tudjuk nagyít, nem látszott méteresnek, de első pillantásra egyéni rekordot mondtam én is. Jópár tiszteletkör után adta csak meg magát a hal, de így is szerencsém volt, mivel csak a 0,28-as fluoro előke volt köztem és a hal közt a közvetlen kapcsolat. A horog az orra hegyében ült, ennek köszönhettem hogy megfogtam. Mikor becsusszant a merítőbe, már láttam, hogy nem éri el az egyéni rekordomat (82cm), a víztükör tényleg csalóka, sokkal nagyobb halat vártunk, de ennek ellenére hálás voltam a folyónak és a jószerencsének is, hogy mellém állt, és egy ilyen csodás hallal zárhattam a napot.
A csuka kipipálva, a másik két halfaj aznap már nem lett meg, de egy meglepetésvendég azonban érkezett. A napsugarak alkonyat előtti fénye még egy duci kis magyar bucó testén csillanhatott meg utoljára. Ennél többet nem is várhattunk mára. Mindketten csodálatos halakat fogtunk, jót beszélgettünk. Az időjárásra egy betűnyi panasz nem lehett. Egész nap kék ég, szélcsend és langyos idő kísért bennünket. A vízállás szintén a kegyeibe fogadott, tehát egy tökéletes napot zárhattunk, hálásak vagyunk a folyónak és a halaknak egyaránt.