A Luvias név a Daiwa termékpalettáján már sok éve fényesen cseng. Eddig csupán a prémium kategóriás orsók közt találhattuk meg ezt a sokak által kedvelt, már-már fogalommá vált nevet, de a 2016-os évtől már a pergető botok közt is találkozhatunk Luviasszal. Természetesen az orsókhoz hasonlóan, a Luvias botok is a legmagasabb elvárásoknak megfelelően készültek, és a névhez párosuló minőséget képviselik.
A Luvias pergető bot választék meglehetősen gazdag, pontosan 14 tagból áll. A család legkisebb tagja 2,10 méteres és 0,8-7grammos dobósúllyal rendelkezik, míg a legkeményebb legény egy 2,75 méteres, 30-70 gramm dobósúlyú igazi, parti, nagyhalas vadász. Természetesen a kettő közt a már jól bevált dobósúlyok és bothosszak is megtalálhatóak, szóval szerintem mindenki talál magának, valamint a módszerének megfelelő társat.
A Luvias pergető bot választék meglehetősen gazdag, pontosan 14 tagból áll. A család legkisebb tagja 2,10 méteres és 0,8-7grammos dobósúllyal rendelkezik, míg a legkeményebb legény egy 2,75 méteres, 30-70 gramm dobósúlyú igazi, parti, nagyhalas vadász. Természetesen a kettő közt a már jól bevált dobósúlyok és bothosszak is megtalálhatóak, szóval szerintem mindenki talál magának, valamint a módszerének megfelelő társat.
Természetesen az első kapcsolatunk a botokkal nem is fizikai, hanem inkább vizuális lesz. Mikor meglátjuk, egy hihetetlenül elegáns, ízléses botot látunk, ugyanúgy, mint amikor egy Luvias orsóra nézünk. A minőségi parafa osztott nyél, a sötétbarna blank és a minőségi díszkötések azonnal arra ösztönöznek bennünket, hogy fogjuk meg és vigyük magunkkal valamelyik tagját. Hosszú idő óta ez egy valóban szép külsejű bot. Mikor először láttam a Luvias botokat, úgy éreztem, hogy egy ilyen kelleni fog. Miután megfogtam a botot, két dolog is megerősített az előző érzésekben. Először is valami fantasztikusan könnyű, ugyanakkora masszív, gerinces botok, amelyekből akár az ultra light kategóriába tartózóak is könnyedén megbirkóznak egy nagyobb testű hallal. A bottest SVF karbonból készült, amelyet X45-ös konstrukcióval szőttek, ami annyit tesz, hogy a dobások során a szövés hatására a blank nem „forog”, ezáltal a dobásink kivételesen pontosak lesznek. A botok ezek együttesének köszönhetik karakterüket és persze a súlyukat is. A másik dolog pedig a kézre álló, kényelmes, Fuji TVS orsótartó. Persze nem csupán a kellemes botfogást biztosítja, de kialakításának köszönhetően a legmaszatolósabb kapást is érezni fogjuk vele.
Mivel az ultra light botokra már volt kiszemeltem, de a kifejezetten nagyhalas horgászat híve nem vagyok, így a választásom egy rövid, 2,10 méteres, 5-28 gramm dobósúlyú botra esett. Wobblerezni, csónakból pecázni kifejezetten jó lesz, gondoltam. A bot összsúlya 115 gramm. A gyűrűsor 9 darab Fuji SiC K gyűrűből áll, amelyek jelenleg az egyik legjobb minőségűek a piacon. A két tag a Daiwa botokhoz már megszokott módon V-Joint illeszkedésű, amely meggátolja a bottestek szétcsúszását dobások közben.
A botot még tavaly télen kipróbáltam. Egy csatornai, csukás horgászatra vittem magammal. Gondoltam alávetem egy kicsit erősebb próbának, mit fog bírni nehezebb, csukás csalikkal használva. A peca során sajnos halat nem sikerült fognom, köszönhetően helyi vizeink abszolút szegényes csukaállományának, ellenben sokféle csalival kipróbálhattam a botot. Nagyobb 15 grammos támolygó kanalak, 4 –es körforgó villantók, és 15-20 cm-es gumihalak kerültek a kapocsba. Ezek közül egyikkel sem volt gond, mindegyiket tökéletesen tudtam vezetni, irányítani, épp úgy, ahogy azt szerettem volna, már csak fárasztáskor kellett volna letesztelni, hogy mit is tud a pálca. Szívesen fogadtam volna egy nagyobb 80+ -os krokodilt, de sajnos az élet nem kívánságműsor, így csak annyit tudtam meg, hogy az általam használt legnagyobb csalikat tökéletesen bírja a bot, szóval már csak a másik véglet maradt, a könnyűpeca.
Mivel a pergető tilalom eltartott egészen június közepéig, így a botot pihentettem egészen 16-áig. Nem szoktam az első napon nekivágni a víznek, de barátom unszolásának engedve hagytam magam rábeszélni egy rövid csónakos horgászatra. Gondoltam, legalább könnyebb csalikkal (amire valójában a botot szántam) is kipróbálom a Luviast. Hosszából adódóan egy tökéletes csónakos botról van szó, dobósúlyának alsó határa pedig szintén megfelel a leírtaknak. 5 – 8 grammos wobblereket, valamint 5-10 grammos jigfejeket húztam közepes sodrásban. Az orsótartónak, és a bottest tulajdonságainak köszönhetően a kisebb jigeket is fantasztikusan éreztem, akár iszapos, akár keményebb, köves talajon horgásztam. Az apróbb, 5 cm-es minnow jellegű wobblerek veretését szintén jól közvetítette a bot. Mivel az egyik kedvencem a felszíni csalis horgászat, ahol főleg balinozáskor a dobástávolság meglehetősen fontos dolog, így ezekkel a csalikkal is tettem egy próbát. Mivel a botot egy 2506H-s Luvias orsóval (amire 0,10mm-es Morethan 12 Braid zsinórt csévéltem) párosítottam, ezért nehéz dolgom nem volt. A gyors bottestnek köszönhetően szinte puskagolyóként repült a Megabass Pop-X csalija. Próbléma mentesen sikerült 35-40 méteres dobásokat kivitelezni, ami a nyári, felszíni balinozáskor nagy előny lehet.
A halak sajnos ismételten nem a már előre eltervezett módon reagáltak a szezonkezdetre. A peca első részében, míg a folyó folyó volt, sikerült ugyan pár kisebb és pár közepes balint fognunk, de a horgászat nem volt az igazi. Az erős 8-14 m/s –os déli szél sem volt épp kedvező, na meg folyóvízen sem jó, ha kora délelőtt „elzárják a csapot” és az addig folyó vízből tó lesz. Ezen a szakaszon a várható balinméret 30-80 centi közt mozog, míg az átlag domolykók 40-50 cm-re nőnek. Elképzeléseim szerint a bot épp tökéletesen megfelelt erre a pecára, de a valóság egy kicsit mást mutatott. A csalik vezetésének tekintetében ugyan nem találtam kivetnivalót, mivel a bot pontosan azt tudja, ami rá van írva, csakhogy mint kiderült ez egy picit sok. Utólagosan inkább az eggyel könnyebb, 5-15 gr-os verzió mellett döntöttem volna. Szerintem még ebben a „gyengébb” botban is vannak akkora tartalékok, hogy a kicsit nehezebb felszíni csalikat is tökéletesen tudja húzni, és a nagyobb halakat is könnyűszerrel meg lehessen vele fogni. Az én 5-28 gr-os verzióm inkább egy kifejezetten erősebb jiges, valamint távdobós balin pecára alkalmasabb, esetleg még, bár érdekesen hangzik, de egy könnyedebb harcsapergetőnek is el tudnám képzelni. Mindenesetre remélem, hogy a továbbiakban kicsivel halasabb körülmények közt is próbára tehetem.
Mivel a pergető tilalom eltartott egészen június közepéig, így a botot pihentettem egészen 16-áig. Nem szoktam az első napon nekivágni a víznek, de barátom unszolásának engedve hagytam magam rábeszélni egy rövid csónakos horgászatra. Gondoltam, legalább könnyebb csalikkal (amire valójában a botot szántam) is kipróbálom a Luviast. Hosszából adódóan egy tökéletes csónakos botról van szó, dobósúlyának alsó határa pedig szintén megfelel a leírtaknak. 5 – 8 grammos wobblereket, valamint 5-10 grammos jigfejeket húztam közepes sodrásban. Az orsótartónak, és a bottest tulajdonságainak köszönhetően a kisebb jigeket is fantasztikusan éreztem, akár iszapos, akár keményebb, köves talajon horgásztam. Az apróbb, 5 cm-es minnow jellegű wobblerek veretését szintén jól közvetítette a bot. Mivel az egyik kedvencem a felszíni csalis horgászat, ahol főleg balinozáskor a dobástávolság meglehetősen fontos dolog, így ezekkel a csalikkal is tettem egy próbát. Mivel a botot egy 2506H-s Luvias orsóval (amire 0,10mm-es Morethan 12 Braid zsinórt csévéltem) párosítottam, ezért nehéz dolgom nem volt. A gyors bottestnek köszönhetően szinte puskagolyóként repült a Megabass Pop-X csalija. Próbléma mentesen sikerült 35-40 méteres dobásokat kivitelezni, ami a nyári, felszíni balinozáskor nagy előny lehet.
A halak sajnos ismételten nem a már előre eltervezett módon reagáltak a szezonkezdetre. A peca első részében, míg a folyó folyó volt, sikerült ugyan pár kisebb és pár közepes balint fognunk, de a horgászat nem volt az igazi. Az erős 8-14 m/s –os déli szél sem volt épp kedvező, na meg folyóvízen sem jó, ha kora délelőtt „elzárják a csapot” és az addig folyó vízből tó lesz. Ezen a szakaszon a várható balinméret 30-80 centi közt mozog, míg az átlag domolykók 40-50 cm-re nőnek. Elképzeléseim szerint a bot épp tökéletesen megfelelt erre a pecára, de a valóság egy kicsit mást mutatott. A csalik vezetésének tekintetében ugyan nem találtam kivetnivalót, mivel a bot pontosan azt tudja, ami rá van írva, csakhogy mint kiderült ez egy picit sok. Utólagosan inkább az eggyel könnyebb, 5-15 gr-os verzió mellett döntöttem volna. Szerintem még ebben a „gyengébb” botban is vannak akkora tartalékok, hogy a kicsit nehezebb felszíni csalikat is tökéletesen tudja húzni, és a nagyobb halakat is könnyűszerrel meg lehessen vele fogni. Az én 5-28 gr-os verzióm inkább egy kifejezetten erősebb jiges, valamint távdobós balin pecára alkalmasabb, esetleg még, bár érdekesen hangzik, de egy könnyedebb harcsapergetőnek is el tudnám képzelni. Mindenesetre remélem, hogy a továbbiakban kicsivel halasabb körülmények közt is próbára tehetem.
Amint már említettem, orsóként sem maradhatott más választásom, mint a Luvias. Ezek az orsó már sokak számára ismertek lehetnek, és sok versenyző a régi szériás Luviasok közül is birtokol jó néhányat, méghozzá nem is véletlenül. Ebben az évben azonban az orsók ismét megújultak és egy új külsővel, még könnyebb súllyal kerülnek a boltok polcaira. Összesen 6 verzióban kapható, a legkisebb 1003-as UL-estől egészen a 3012-esig. A 2500 és 3000-es méretek alumínium dobbal szereltek, míg az összes többi egy könnyített, Air Spool dobot kapott, ami egy speciális karbon kompozitból készült. Mivel szinte az összes orsóm normál, lassú áttételű, és már egy ideje szerettem volna egy gyorsabbat is kipróbálni, így a 2506H-s verzióra szavaztam.
Az orsó futása fantasztikusan könnyed, súlya egyszerűen fantasztikus. A maga 200 gr-jával épp annyit nyom, mint egy magnéziumházas 500-as méretű UL orsó, ami azért kicsit durva… A gyors áttétel ezúttal 5,6:1, ami egy tekerésre 84 cm-nyi zsinórt csévél fel, ez kiváló balinozó tulajdonság, de nem mellesleg a versenyzők is előnyben részesítik, mivel sok értékes másodpercet nyerhetnek egy haltalan dobáskori gyors bevontatással. A japán gyártó az összes Daiwa szabadalmat bepréselte ebbe a tökéletes kis masinába. A tengely természetesen MAGSEALED konstrukciós, az orsótest Zaionból készült, a csapágyak száma is megüti a 8-at, amiből 5 CRBB csapágy, és a többi, és a többi. A sok jó tulajdonság közül kiemelném az ATD fékrendszert. Ez a fékrendszer az UTD továbbfejlesztett változata, mely még érzékenyebb, és még jobban beállítható, így kitűnő a fonott zsinórral való horgászathoz. Az ATD fékrendszer már a hal támadásakor finoman engedi a zsinórt, majd beáll az előre beállított állapotba, tehát a kapás és az első kirohanás pillanatában nem tud bennünket megtépni a hal, akármilyen erősre is állítjuk a fékünket.
Az orsót több alkalommal sikerült kipróbálnom, mint a botot. Mivel a Magyarországgal határos vizeinken a pergető tilalom már április 1-jén feloldódik, így könnyebb pálcával tettem pár próbát balin és jász téren. Amint egy 2500-as méretű orsótól elvárjuk, a kis csalikat tökéletesen bírja. A futásán meg sem érezhetőek az 1-2es körforgók, vagy 3-4 grammos jigek, 5-7 centis wobblerek. A felkapókar szintén massziv, az orsó markolata kényelmes. A fékrendszernek köszönhetően a hirtelen balinkapások sem okoztak meglepetéseket, az orsó úgy adta a zsinórt, ahogy kell, majd pár másodperccel később már én korrigálhattam a szituációhoz mérten. Több alkalommal is kivittem a Luvias orsót csak úgy horgászni, még akkor is, amikor nem volt nagy esély a halfogásra, mivel egyszerűen élvezet egy ilyen könnyed futású orsóval pecázni.
Mindent egybevetve a Luvias kettős nálam jelesre vizsgázott. Ugyan az árkategóriájuk egy kicsit magasabb, de ez tükrözi a termékek minőségét is. A botok csodaszépek, könnyűek, az orsóval együtt kicsivel több, mint 300 grammot nyomnak, ami egy egész napos horgászat során nagy előny. Remélem, hogy az elkövetkező pár hónapban sikerül még több és pozitívabb élményre szert tennem a Luviasoknak köszönhetően.